Működik a membrán, működik a röpsúlykuplung, jöhet a következő lépés, ami tulajdonképpen értelmet ad az egésznek: a láncáttét megváltoztatása. Ez azért kell, mert a röpsúlykuplung miatt lényegesen könnyebb elindulni, mint a hagyományos kuplunggal, vagyis elbír nagyobb áttételt, ami a végsebességet is megnöveli. Erre szükség is van, mert ennél a típusnál gyárilag alacsonyabb a végsebesség, mint a megszakítós Rigáknál. Tulajdonképpen röpsúlyos megoldáshoz ideálisabb a megszakítós blokk sebességfokozat-kiosztása, ahol nagyobb az áttételkülönbség a két fokozat között.
A láncáttételt úgy lehet megváltoztatni, hogy előre nagyobb lánckereket szerelünk vagy hátra kisebbet. Előre nem lehet sokkal nagyobbat, mert nem fér el, itt legfeljebb egy foggal nagyobb lánckereket tudunk betenni. Hátul is ugyanez a helyzet, különböző Riga/Verhovina típusok lánckerekeivel játszadozhatunk, de két-három fognyi különbség még nem hoz elég változást.
Keresgéltem, hogy milyen lánckereket lehetne betenni hátra. Nem igazán találtam ideálisat, ami használható megoldásnak látszott, az a Pony Romet lánckereke, de ez sokkal kisebb, 26 fogas - tízzel kevesebb, mint a Deltáé.
Ez meg már túl nagy arányú változást hozhat. Ennek elkerülése érdekében az első lánckereket is kisebbre kell cserélni.
A jól ismert módon átalakítottam egy első lánckerék agyát olyanra, hogy fel lehessen rá tenni Simson lánckereket - ezekből beszereztem párat, hogy ki tudjam kísérletezni, melyik áttételarány lenne a legjobb.
A 12-es fogszámúval akartam próbálkozni először, de jött egy kis meglepetés, amire nem számítottam:
Túl kicsi, a lánc beleér az öntvényházba a szimeringnél. Ez is egy új tapasztalat: a Riga kislánckerekének a mérete 13 és 16 között változhat, se kisebb, se nagyobb nem fér el.
De ez a jelek szerint nem baj, mert a 13-as lánckerékkel összerakva nagyjából jó is az áttétel-arány. Elég fürgén indul és kettesbe kapcsolva is simán megy tovább.
A váltó viszont nem tökéletes. Néha nem veszi be a kettest, főleg ha egyesben jól kipörgetjük.
